Helyi szintű vezetés és közösségépítés: Roma nők által vezetett megoldások – beszélgetés Saska Jovanoviccsal

A Nemzetközi Roma és Szinti Nap hónapjában az olaszországi roma nők helyzetét szerettük volna közelebbről megismerni, egy olyan ember hangján keresztül, aki nap mint nap a terepen dolgozik. Saska Jovanovic aktivista, a ROMNI és a ROWNI egyesületek alapítója osztja meg velünk gondolatait. Szerbiából származik, de évek óta Olaszországban él és dolgozik, ahol a nők megerősítéséért és a roma nőket érő interszekcionális diszkrimináció elleni küzdelemért tevékenykedik. A beszélgetést Claudia Compagni készítette.

Kérdés: Kezdjük egy általános kérdéssel az olaszországi kontextus megértéséhez: melyek a legjobb gyakorlatok, amelyek a roma nők helyi szintű megerősítésére alakultak ki?

Válasz: Először is szeretném megköszönni ezt a lehetőséget – valódi megtiszteltetés, hogy megoszthatom a ROMNI és ROWNI egyesületek által végzett többéves munka eredményeit. Különösen ebben a történelmi pillanatban fontos beszélni arról, hogyan változnak – vagy inkább visszafejlődnek – a kisebbségek, köztük az RSC (roma, szinti, káldeus) közösség jogai. Ami a kérdést illeti: a roma nők megerősítése alulról szerveződő folyamat, amely a nők közvetlen bevonásával, napról napra épül.

Egy nagyon jó példa a jelenleg is zajló RomniMe projekt, amely fiatal roma nőket von be kortárs mentorálási tevékenységekbe. A lányok önkéntes mentorok támogatásával olyan konkrét kérdésekkel foglalkoznak, mint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az egészségügy és a foglalkoztatás. Ez a modell erősítette önbizalmukat és önállóságukat.

További jó gyakorlatok:

  • ROMNI által szervezett képzések a gazdasági önállóságról és a női vezetésről;
  • ROWNI közösségi terei anyák és lányaik számára, amelyek elősegítik a generációk közötti kötődést;
  • Kulturális programok, például táncórák, amelyek meglepően mély hatást gyakoroltak: párbeszédterekké váltak identitásról, diszkriminációról és a nők elleni erőszakról.

Sok lánynak a tánc lehetőséget adott arra, hogy kritikus és építő módon kapcsolódjon újra kulturális gyökereihez.

Kérdés: Mindezek az élmények azt mutatják, hogy a közösségi szervezetek szerepe mennyire kulcsfontosságú. Vannak roma vezetésű civil szervezetek Olaszországban?

Válasz: Van néhány, de sajnos nem ők vannak többségben. Azok, amelyek léteznek, igyekeznek mind gyakorlati segítséget nyújtani – például dokumentumok ügyintézésében, munkahelykeresésben vagy lakhatásban –, mind pedig hidat képezni az intézmények felé.

Kérdés: Tudjuk, hogy szervezeteid az interszekcionális diszkrimináció elleni küzdelemben is aktívak. Milyen szerepe van a roma vezetésű szervezeteknek ezen a téren?

Válasz: A roma civil szervezetek alapvető szerepet töltenek be. Ezek nemcsak a közösség hiteles hangját képviselik, hanem gyakran pótolják az állami beavatkozások hiányát. Vezetőképzést, mentorálást, pályaorientációs támogatást kínálnak – de a legfontosabb, hogy lehetőséget adnak a roma nőknek arra, hogy ne csak kedvezményezettek, hanem aktív szereplők legyenek. Sajnos az antirasszizmus még mindig strukturális probléma Olaszországban, amely az egész roma közösséget sújtja. A roma nők pedig egyszerre szenvednek a nemi, etnikai és szociális alapú diszkriminációtól – ez az interszekcionális hátrány.

A civil szervezetek biztonságos tereket hoznak létre, lehetőségeket kínálnak és előmozdítják a női vezetést. De stabil finanszírozás nélkül nehéz fenntarthatónak maradni. Ezek a szervezetek valódi társadalmi infrastruktúrák, és így is kellene kezelni őket.

Kérdés: Gyakran említed az intézményi támogatás hiányát. Mit tartasz a legfontosabb prioritásoknak a roma közösség – és különösen a roma nők – helyzetének javítása érdekében? Melyek a fő szakpolitikai ajánlások?

Válasz: Ez összetett kérdés, mert sok szempontot kell figyelembe venni. De igyekszem kiemelni a legfontosabbakat.

Egy egyszerű, de alapvető elv: a leghatékonyabb intézkedések a közösségből indulnak ki. Ezért az első ajánlásom: erősíteni kell a közvetlen párbeszédet a roma közösséggel – különösen a roma nőkkel. Ez azt is jelenti, hogy a roma vezetésű civil szervezeteket hivatalos partnerként kell elismerni: az intézményeknek hozzánk kellene fordulniuk, ha valódi képet akarnak kapni a közösség szükségleteiről. Mi hidat tudunk képezni az intézmények és a helyi szint között.

Ehhez azonban stabil finanszírozás szükséges, hiszen a terepmunka időt, szaktudást és erőforrásokat igényel.

Másik fontos tényező az oktatáshoz és szakképzéshez való garantált hozzáférés. A RomniMe projekt jó példa erre – ennek része kellene legyen az állami politikáknak is, strukturált pénzügyi támogatással. A fiatal roma nők esetében különösen fontos az ösztöndíj – csak így fogják a családok is támogatni a lányok tanulmányi útját.

Emellett elengedhetetlen a roma nők vállalkozásainak támogatása, például etikus mikrohitelezéssel és női kezdeményezések ösztönzésével.

Sok esetben az önfoglalkoztatás a reálisabb lehetőség, mivel a munkaerőpiacon továbbra is erős az előítélet. Végül – és ez talán a legfontosabb – strukturális lépések kellenek az antirasszizmus ellen: állandó szemléletformáló kampányok, kötelező képzések közalkalmazottak számára, és az antirasszizmus európai szintű diszkriminációellenes politikák kiemelt prioritásává kell váljon.

Kérdés: Nagyon világos és erőteljes üzenet. Zárásként mit üzennél?

Válasz: A roma közösséget gyakran problémaként kezelik – ez elfogadhatatlan.

Egy közösség integrálása soha nem lehet probléma egy demokratikus társadalom számára. Mindannyian emberek vagyunk, és megérdemeljük, hogy bárhol otthon érezzük magunkat.

És mindenekelőtt: mi, roma nők nem megoldandó problémák vagyunk – rendkívüli erőforrást jelentünk a társadalom számára. De lehetőséget kell kapnunk, hogy ezt be is bizonyíthassuk. Amíg el kell rejtenünk, hogy kik vagyunk, hogy elfogadjanak minket, addig nincs valódi változás.

A roma nők emancipációja a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem. Mi mindennap dolgozunk ezen – de szükségünk van arra, hogy az intézmények, a politika és a civil társadalom komolyan és következetesen mellénk álljanak. Mert a valódi változást csak együtt tudjuk megteremteni.

Zárásként fontos kiemelni, hogy az ACADE-ME projekt – amelynek a ROMNI, Saska Jovanovic szervezete is partnere – rendszeresen tesz közzé információkat, jelentéseket és szemléletformáló anyagokat a roma közösségeket érintő társadalmi befogadási politikák kudarcának kezelésére. A projekt az oktatásra, a szemléletformálásra és a pozitív példaképek bemutatására épít az antirasszizmus és a roma közösségek megerősítése érdekében. Az ACADE-ME az Európai Unió “Citizens, Equality, Rights and Values” (CERV) programja által támogatott.